Cikk Marketing SSD Merevlemez cikk marketing

Az SSD MEREVLEMEZ Az SSD szilárdtest-meghajtó, vagyis mozgó alkatrész nélküli adattároló, ami elektromágneses és kvantummechanikai elvek alapján működik. Mivel nincs benne mozgó alkatrész, ezért kevésbé sérülékeny. Előnye, hogy nagyon csendes, rendkívül gyors, nincs felpörgési, indulási idő, sokkal jobban bírja a meleget és lényegesen strapabíróbb, mint a hagyományos merevlemezek. Kevesebbet fogyaszt, mint a HDD, így például laptopokba építve azok akkumulátorideje is megnőhet.Hátránya, hogy egyelőre még mindig jóval drágább, mint a HDD és mechanikailag hamarabb elfárad, 3-5 év alatt elhasználódik és mivel leállása hirtelen jöhet, az addig rajta tárolt adatainkat is elveszíthetjük.Hol érdemes tehát SSD-t használni?

Főként lapotoknál jó, előnyös beszerelni egyet, vagy már olyat venni eleve, amely SSD és HDD meghajtóval is rendelkezik. Az operációs rendszerek és programok tárolására a legalkalmasabb, hisz azok így sokkal gyorsabban fognak elindulni, továbbá olyan bonyolultabb programok futtatása is lehetővé válik, melyekkel a lassabb hdd nem tudott volna megbírkózni.
A merevlemez (Hard Disc Drive) már több mint hatvan éve használt adattároló, mely az információkat mágnesezhető réteggel bevont lemezeken tárolja. A leggyakoribb hibák, amelyekkel a merevlemezekkel kapcsolatban már mindenki találkozhatott, a túl nagy meleg, illetve a mozgó fejekből adódó meghibásodások. Ezeket küszöböli ki az SSD.

Ha már régóta kínoz a kerregő, lassú merevlemez, akkor ez az eszköz lehet a megváltód, és a pénztárcád sem ürül ki tőle.

Az SSD voltaképpen a merevlemezeket hivatott leváltani, ami szerencsére egyre jobban meg is valósul. Működési elvét tekintve hasonlít a memóriakártyákhoz, használati módja pedig a HDD-hez, szinte a kettő ötvözete, ahol a közepes mennyiségű adattárolás és iszonyatos sebesség a legjelentősebb előny. Az SSD mint szó, magyarra fordítva nagyjából ‘tartós állapotú meghajtó’ -t jelent, ami arra utal, hogy nincs benne mozgó alkatrész (szemben a HDD-vel), így rögtön biztonságban érezhetjük magunkat a kopással, ütődéssel szemben. Az SSD-nél jóval hosszabb élettartamra számíthatunk az pénzünkért cserébe, viszont kisebb adattároló kapacitásra amit a sebességével hivatott ellensúlyozni.
Milyen csatlakozásút vegyek?
Milyen márkájút vegyek?
Milyen operációs rendszerek ajánlottak hozzá?
Mekkora tárhelyű SSD-t vegyek?
Haladjunk sorban, a legfontosabb szempont a csatlakozó, mivel ettől függ, hogy megfelelő-e a laptopunkba a vásárolni kívánt SSD. Több fajta csatlakozóval ellátott SSD-t lehet találni a piacon, leggyakoribbak a SATA csatlakozós SSD egységek. Ha a mi gépünkben található ilyen csatlakozó (ez elég valószínű) akkor általában ez a leggyakoribb választás, mivel a SATA csatlakozójú SSD-ből van a legnagyobb választék.

Érdemes ilyenkor figyelembe venni, hogy pontosan milyen kontrollerű SATA port van az alaplapunkon, amennyiben SATA II vagy SATA III, akkor szerencsések vagyunk, így képes a gépünk maximálisan kihasználni az átlag SSD-k adatátviteli sebességét. Amennyiben csak a sima SATA szabványt támogatja a laptopunk, még úgy is megfontolandó egy SSD beszerzése, hála az iszonyatosan gyors elérési sebességnek és, hogy többet nem kell foglalkozni a lemeztöredezettséggel sem.

Pár éve még említésre méltó lett volna az MSata SSD, de sajnos rövid életűre sikerült, és már kifutóban lévő szabvány. Utódja viszont annál több reménnyel kecsegtet, az M.2 SATA SSD egy olyan aprócska csatlakozó, ami képes SATA3, PCI-E és USB3.0 vezérlésre is, ebből kifolyólag két fajta SSD is létezik M.2 csatlakozóra épülve. Az egyik fajta, az M.2 SATA SSD, ami sajnos nem sokkal nyújt többet mint a SATA csatlakozásúak, viszont helyet spórolhatunk vele a gépben. Ami már érdekesebb, azaz M.2 PCI-E, a SATA3-al szemben átlagosan 4,5x gyorsabb, ezt kevés SSD képes kihasználni, de ilyen például a Samsung 950 PRO ami akár 2500MB / másodperc olvasási sebességre is képes, ami az átlag SSD-khez képest is brutális sebesség.

Milyen márkára van szükségünk?

Ez egy olyan kérdés, amire nehéz válaszolni, ezért nem szigorúan három csoportra általánosítanám a márkákat: olcsó, fejlett, megbízható.
Az olcsó kategóriába esik a legtöbb ADATA, Kingston SSD, mint például az SSDNOW és a FURY széria, ezek a legáltalánosabb használatra vannak kitalálva, sebességükben nincs nagy eltérés az egy fokkal drágább SSD-khez képest, viszont régebbi technológiára épülnek ezért ha munkaállomásba szeretnénk egy ilyet tenni, akkor talán megérné azt a pár ezer forint pluszt kifizetni egy komolyabb SSD-re.
A fejlett kategóriában a Samsung SSD-je jeleskedik, legfőképp a 800 és 900-as szériája, ezek közül leginkább a 800-as modellek azok, amik ár/érték arányosak. A Samsung ilyen téren úttörő, igyekszik minden szériájában újítani valamit, az SSD vezérlőegységét, tárolási megoldást (memórialapkák felépítését), vagy épp csak próbálja feszegetni a határokat, hogy valami extrém dolgot érhessen el. Ez a kategória azoknak ajánlott, akik hajlandóak ugyanakkora tárolókapacitásért +40-50% felárat fizetni, cserébe a megbízhatóbb felépítésért és esetenként nagyobb sebességért.

Végül maradt a megbízható kategória, ami nem a többit hivatott lealacsonyítani, hanem az extrém fontosságú adatok tárolására ideális csoport. Ebben leginkább az Intel SSD jeleskedik, és főként a 700-as szériájával, jó választás lehet ez egy szervergépbe, komoly munkaállomásba, de itt már nagyon drága a GByte/forint érték, így szimpla adattárolásra felesleges lehet egy megbízható HDD-vel szemben.

Az oprendszerünk kiválasztása is fontos szempont SSD használatkor, szerencsés, ha tudja AHCI módban kezelni az SSD-t, illetve támogatja a TRIM funkciót. Ha ezeket nem ismeri az operációs rendszerünk, akkor is nyugodtan élvezhetjük az SSD sebességét, viszont rövidebb élettartamra számíthatunk (ami valószínűleg még így is hosszabb lesz, mint egy HDD-nél).

Ilyen szempontból én a következőket ajánlom:
Windows 7, vagy annál újabb rendszer. XP esetén sajnos lemondhatunk az AHCI módról is, ezért IDE/SATA2 -ként fogja kezelni az SSD-t, ami általában érzékelhetetlen lassulást eredményez, nem nagy gond, viszont a TRIM (amolyan takarító) funkció hiánya is lassulást okozhat, ugyanakkor ha nincs, vagy ki van kapcsolva a TRIMmelés, elméletileg hosszabb élettartamra számíthatunk, gyakorlatilag pedig sokan megkérdőjelezik ezt az állítást.

Linuxok közül ha nem akarunk mókolgatni, akkor Ubuntu 14.04-ben alapból engedélyezve van a TRIMmelés, Debian esetén viszont elengedhetetlen a kézi engedélyezés, viszont elegendő csak egy cronjobot csinálnunk hozzá.

OSX esetén pedig 10.10.4-es verziótól lehetőségünk van kézzel engedélyezni az SSD trimmelést, terminálból a ‘sudo trimforce enable’ paranccsal, viszont ha több SSD van gépünkben, akkor vagy az összesre engedélyezzük, vagy egyikre sem.

Következő SSD-vel kapcsolatos cikkünkben kitérünk arra a kérdésre, hogy mekkora tárhelyre van szükségünk, itt ismét figyelembe kell majd venni az alkalmazott technológiát és felhasználási igényeket, addig is egy tipp: a legtöbb ~60GB -os SSD elavult technológiára épül, ezért kerülendőek.